A zöldellő rügyek tengerében oda nem illő, összeszáradt díszalmák tengődnek. Miért nem ereszti el a régit? Tettem fel a kérdést egy hónapja a kopár ágakat bámulva. A kontraszt mostanra még kiélezettebb.
Hány élet ágai roskadoznak ugyanígy? Ahogyan a fa se győzhet a tavasz felett, úgy mi se tudunk nemet mondani az új dolgokra, de közben a régihez is ragaszkodunk. Hamar tele lesz így a naptár, a gardrób vagy a fészer a haszontalan, de el nem engedett dolgainkkal. És mennyivel inkább telik meg így a lelkünk. A böjt felét már elhagytuk. Mielőtt a húsvét újbóli öröme egészen kitavaszodna, engedjük el a régi sérelmeket, a számonkérés lehetőségét és az Isten által már megbocsátott bűnöket. Szabaduljunk meg mindezek terhe alól, hogy nagyobb tere legyen az új hajtásoknak az életünkben.
Nekem az olyan böjt tetszik, amikor leoldod a jogtalanul fölrakott bilincseket… Ézsaiás 58,6-ból
Váróterem 