Hogy lettem az, aki most vagyok? Kavargott a fejemben a kérdés, miközben mellkasomon ütemesen vette a levegőt a kicsi. Formáltak a költözések. Fűszereztek a szakmák. Faragtak a társaságok. Edzett a házasság. Tanítottak a bölcsebbek. Neveltek a hibák. Látásmódot adtak a könyvek. De mindezt fölözi a szülővé válás megmagyarázhatatlan intenzitása. Ha ennyiben marad a sor, akkor csak más lettem. Mint egy ízetlen leves, amit ezzel-azzal korrigálni szeretnének tálalás után. De az eredmény nem lesz az igaz. Ahhoz újra kellene főzni, újra kezdeni. Erre csak az Isten képes az ember életében. Kínok között, önfeláldozó szeretettel, elementáris erővel újjászül. Az én életemben ez hozta meg a legnagyobb változást. Minden más csak ráadás.
Ha pedig annak Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor az, aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halottak közül, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által. Róma 8,11
Váróterem 