Reményteljes növekedésben sarjadnak az új élet jelei. Öröm karolta át lengedező táncukat. Bolond, ki azt hinné, a csepegtetett táplálás miatt az ő érdeme a növekedés. Kopogtat a tavasz, pattannak a bimbók vad egymásutániságban. A hajtások testvérré születnek cserépcsaládjukban. De a sorban az egyik megáll, nem repeszti szét védelmező burkát. Miért kérdések válasz nélkül potyognak a földre. Egyetemes fájdalom lengedezik a levelek között. Elmúlt valami, ami még nem is élhetett igazán. A tavasz is gyászolja hírnökét, esőkönnyével áztatja a talajt, de fel nem adja. Jövőre újra kezdi teremtő munkáját.
Bizony, megvigasztalja Siont az Úr, minden romot megvigasztal benne. Olyanná teszi pusztaságát, mint az Éden, kopár földjét, mint az Úr kertje. Boldog örvendezés hangzik majd benne, magasztalás és hangos zsoltárének. Ézsaiás könyve 51,3
Adjon az Úr vigasztalást minden magzatát elvesztett családnak!
Váróterem 