Elképzeltem egy jelenetet, amikor a képen olvasható magyar utasítást mindenki komolyan veszi:
– Tessék, foglaljon helyet! – ajánlkozik a széken ülő.
– Köszönöm, nagyon kedves – huppan le az éppen felszálló. Majd ránéz a mellette állóra. – Tessék, foglaljon helyet! – engedi át az előtte éppen ott ülő hölgynek a helyet.
És a történet hosszasan folytatódhatna.
Az angol fordítás mintha pontosítana. Csak annak kell átengedni, akinek nagyobb szüksége van rá. Na de ki az? Csak a néni, bácsi, várandós? Mi van, ha nem látszik kívülről valakin, hogy alig bír a lábán állni, hogy épp a kemoterápiáról tart haza, hogy az apja temetésére viszi a busz, hogy most törték össze a szívét, és belül zokog?
Sokszor vagyunk így Isten törvényeivel. Ha nem alapos fordítású szöveg akad a kezünkbe, megeshet, hogy ferdít a tartalmon. De még ha ismerjük is a pontos szöveget, akkor is kérdések merülhetnek fel bennünk bizonyos helyzetekben. Néha a Szentírás nehéznek bizonyul. Hogy kell ezt érteni? Milyen jó, hogy nem időpontot kell kérnem a Vallásügyi Hivatal Kommunikációs osztályától (remélem nem létezik ilyen), hogy választ kapjak a kérdéseimre, hanem vannak magyarázatos könyvek, amik segítenek, találhatok (szak)embereket, akik értelmezik, vagy kérhetem imádságban az Istent, hogy Lelke által világosítsa meg, mit is kell tennem.
Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a Léleké, mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít. 2Korinthus 3,6
Váróterem 