Sötétben vagyunk. Egy felé nézünk. A világosságot fürkészi a tekintetünk. Történeteket találunk ki. Elnevezzük a szereplőket. Más varázslat ez, mint a képeskönyv. Nem kész anyaggal dolgozunk, hanem mi magunk válunk mesélővé.
Vajon segít ez a megtapasztalás az élet sötét helyzeteiben? Megtanít keresni a világosságot? Tud működni a kreativitás a szobán kívül is? A készen kapott dolgokon túl van bátorságunk újba, még nem létezőbe kezdeni?
Mert nálad van az élet forrása, a te világosságod által látunk világosságot. Zsoltárok könyve 36,10
Váróterem 