Izgalmas, egyben mély beszélgetésben voltam a nagyobbik lányommal az oviba menet. Éppen azon tűnődtem, hogy lehet ennyi bölcsesség egy ilyen kicsi lányban, amikor megláttam az előttem lévő rendszámot. Mosoly derült az arcomra. Isten! Aztán elgondolkoztam, hogy vajon mi szabja meg, milyen magánhangzókkal egészítem ki azt a három betűt? A fix pontokon túl, sokszor ránk van bízva, mivel töltjük ki az üres tereket. Attól függően, mit képviselünk vagy miket használunk, a dolgokból kisülhet valami igazán jó vagy valami igazán rossz is. Néha megrémít ennek a felelőssége. Máskor túlzottan behatárolva érzem magam, mint egyik nap a kötött pályás síneken. A rendszámot látva mégis megnyugtatott a gondolat, van, amikor én dönthetek.
Akkor odavittek hozzá egy vak és néma megszállottat, és ő meggyógyította, úgyhogy a néma beszélt és látott. És az egész sokaság megdöbbenve kérdezte: Csak nem ő a Dávid Fia? A farizeusok pedig, akik ezt hallották, így szóltak: Ez nem űzheti ki az ördögöket másként, csak Belzebubbal, az ördögök fejedelmével! Máté evangéliuma 12,22-24
Váróterem 