Hétvégén két fán is harkálynyomokra bukkantam. Micsoda művészet! Persze egy madár nem nézi az órát, hogy ma mennyit dolgozott. Nem arra törekszik, hogy szépet alkosson, amit majd a körülötte állók csodálnak. Nem külső teljesítménykényszer vagy megfelelési vágy hajtja, hanem ösztönös élelemszerzés. És miközben munkálkodik, tudattalanul is alkot.
Vajon az én életem milyen nyomot hagy a tárgyakon, a természetben vagy emberekben? Tudok-e gyönyörködni más munkájában? Észreveszem-e az értékeset akkor is, ha nem kell jegyet vennem, hogy a kiállítóteremben megtekintsem, ha nem zsűrizett, ha nem neves művész készítette, csak mondjuk egy madár? A szépséget visszavezetem-e a Teremtőre, akitől minden jó és szép ered?
Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit! Zsoltárok 37,4
Váróterem 