Gyerekként nagyon szerettem ezt a játékot, ezért örömmel vettem meg a lányoknak. Azt az emléket már elnyelte az idő, hogy ez a kis szerkezet milyen könnyen össze tud gabalyodni. Szinte többet babrál vele a szülő mint a gyerekek. Egyik nap éppen próbálom visszaállítani az eredeti állapotába a szálat, mikor megszólal a nagyobbik lányom:
– Hú, anya, te csak még jobban összebogozod.
Elgondolkodtam, hogy hányszor lehet így a mi életünkben is. Saját hibánkból vagy más miatt, de összekeverednek a szálak. Ha nem boldogulunk egyedül, megkérünk valakit, segítsen helyrehozni a dolgokat. Persze reméljük, hogy minden karikacsapásra megoldódik, de van, hogy a helyzet csak még kilátástalanabbnak tűnik.
A lányom végül bízott bennem, hogy a látszat ellenére, segíteni próbálok neki. Te tudsz bízni a segítődben?
Adjatok hálát az Úrnak, hívjátok segítségül nevét, hirdessétek tetteit a népek közt! 1Krónikák 16,8
Váróterem 