Közel egy éve járunk könyvtárba a lányokkal. Elvarázsolja őket a bőséges választék, örülnek, hogy a kedvenc sorozatok újabb és újabb könyvét vihetik haza és ismerhetik meg. Korábban nem tudták, hogy létezik ez a kölcsönző birodalom. Meg kellett ismertetni velük.
Eszembe jutott, hogy mennyi mindennel vannak így. Ránk vannak bízva, ezáltal a mi felelősségünk, hogy megmutatjuk-e számukra, milyen értékes helyek és dolgok léteznek a világban. Persze gondolkodhatnánk úgy is mint sokan a vallással kapcsolatban, hogy eldönti majd felnőtt korában, érdekli-e ez az egész. De éppen Cseri Kálmánnál olvastam: “Mit dönt el, ha nem is ismeri Istent? Hogy dönthet Isten mellett? Pici korától meg kell vele ismertetni. Minden szülőnek Istentől kapott felelőssége, hogy bemutatja-e az élő Istent gyermekeinek úgy, hogy mire azok döntőképesek lesznek, ismerhetik azt, hogy kit utasítanak el, vagy kit választanak életük Urának.”1 Vannak, akik úgy gondolják mindezzel korlátozzuk a gyermekeket, szerintem lehetőséget adunk nekik, hogy minél hamarabb kapcsolódjanak be jó dolgokba.
Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Máté evangéliuma 28,19-20
- Cseri Kálmán, Szeressétek egymást!, Budapest-Pasaréti Református Egyházközség, Budapest, 2021, 51. oldal ↩︎
Váróterem 