Lakóhelyemen megvannak a megszokott útvonalaim, hogy eljussak A-ból B-be. Minap felfigyeltem az ibolyák lila virágaira ott, ahol az év bármely más szakában csak fű honos. Elgondolkoztam, hogy ez a növény minden nap ott él, de csak a tavasz elején válik láthatóvá. Erről pedig eszembe jutott, hogy Isten is ilyen állandósággal van jelen az idő minden töredék másodpercében, és olykor megtörténik, hogy csodásan, ajándékozóként, arcokra mosolyt csaló és szemet kápráztató módon láthatóvá válik. Az ibolyát a fagy utáni tartós meleg csalogatja ki a föld alól. Lehet, hogy a nehéz időszakok után, ha állandósulni kezd a melegség a bensőmben és a szavaimban, ha egyre világosabbá válnak tetteim, akkor megláthatom a tavaszodás apró jeleit az életemben is. A böjt kiváló időszak minderre.
De az Úr szeme ügyel az istenfélőkre, akik szeretetében bíznak. Megmenti őket a haláltól, éhínség idején is megtartja életüket. Lelkünk az Urat várja, ő a mi segítségünk és pajzsunk. Benne van szívünk öröme, mert szent nevében bízunk. Maradjon velünk, Uram, szereteted, mert mi is benned reménykedünk! Zsoltárok 33,18-22
Váróterem 