Pittyen a kaputelefon. Rohan a kisebb, nyitja az ajtót, kíséri a csomagokat cipelő édesapját az étkezőasztalig. Ránéz a szatyorból kandikáló zöld növényre:
– Apa virágot hozott.
Mosolyogva pakolom ki és teszem helyére az árukat. A retkekről levágom a szárat.
– Ó, apa, köszönöm a gyönyörű csokrot! – ölelem magamhoz viccesen.
Mire a nagyobb gyermek:
– Ha vázába teszed, akkor tovább életben marad.
A gyerekekben nincs szarkazmus. Ők sokkal több mindenben látják meg a jót, a kedvességet, az örömöt. Merik az ösztönös kreativitásukat használni a történések értelmezésében. A mi gondolatainkat már behatárolják az ismert sémák. Pedig a kreativitás nem múló képesség, csak megtanulunk nélküle élni. Persze dönthetek úgy is, hogy észreveszem a jót, például azt, hogy minden növény értékes.
Azután ezt mondta Isten: Növesszen a föld növényeket: füveket, amelyek magvakat hoznak, és különféle gyümölcsfákat, amelyek gyümölcsöt teremnek, és majd abban magvuk lesz a földön. És úgy történt. Hajtott tehát a föld növényeket: különféle füveket, amelyek magvakat hoznak, és különféle gyümölcstermő fákat, amelyeknek magvuk van. És látta Isten, hogy ez jó. Így lett este, és lett reggel: harmadik nap. Mózes első könyve 1, 11-13
Váróterem 