Egy gyermek épít egy körpályát, közben dalol, és a sínpáron guruló gőzös száguldozhat Kanizsára vagy a világ bármely vidékére. Ül középen a játékot irányító, kacagva teremt láthatatlan peronokat, szemével követi a haladást, kezével segíti a kanyarodást, gyermeki figyelemmel gondját viseli az alkotásának. Eszembe jutott mennyivel inkább az Isten…
Én persze morgolódhatok, hogy újra és újra ugyanabba a helyzetbe kerülök, mintha az életem nem lineárisan, hanem körbe-körbe haladna. Vagy dönthetek úgy, hogy élvezem a vezetését, a fáradhatatlan teremtő munkáját, a mérhetetlen kreativitását és a játékosságot, ami nem azt jelenti, hogy ne venné komolyan, hogy nekem ez az utazás maga az élet.
Utaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem! Zsoltárok 25,4
Váróterem 