– Kitaláltam, mi akarok lenni farsangon.
– Farsang? Ó, de szerettem gyerekkoromban. Nagymamával mi is minden évben saját kézzel készítettük a jelmezt. Voltam hercegnő, kutyus, fagyi árus, és képzeld, egyszer dobókockának öltöztem. Meg is nyertem vele a fődíjat. Na halljam, mit készítsünk neked? Van még rá egy egész hétvégénk.
– Édesanya, nem lehetne, hogy idén veszünk egy jelmezt?
– Miért tennénk így? Értékesebb, ha benne van a kezünk munkája.
– De ne már! Én Hulk akarok lenni, azt úgyse tudod megcsinálni.
– Az meg micsoda?
– Látod, azt se tudod, kicsoda. Légyszíves, menjünk gyorsan! Hazafele megnéztem a boltban, és kapni még a méretemben.
– Gyere, ülj ide mellém! Látod, éppen az a gond a bolti jelmezzel, hogy túl sok van belőle. Könnyen előfordulhat, hogy többen is ugyanannak öltöztök. Nem gondolod, hogy az nagyon unalmas lenne?
– Nem. Már megbeszéltük a fiúkkal, hogy ki kicsoda, és megengedték, hogy én legyek Hulk. Mindig mondod, hogy keressek barátokat. Most végre bevettek a bandába, és Hulkként a legerősebbé válhatok közöttük.
– Ki is ő pontosan?
– Egy szuperhős, aki ha feldühödik, akkor zöld óriássá változik, és a világ legerősebbje lesz.
– Mit csinál az az ember, ha olyan naggyá válik?
– Szétver mindenkit, így ni – Pisti csapkodni kezd maga körül egyre jobban belehergelve magát.
– Ez biztos nektek való? Lehetnél valamilyen állat, étel vagy mondjuk orvos.
– Dedós mind. És nekem lenne a legbénább jelmezem. Mindenki csak kinevetne. Ezt akarod?
Édesanyja szomorúan csóválja a fejét.
– Úgy beleéltem már magam – vallja be szomorúan Pisti. – Van egy kis félretett pénzem, azt is odaadom. Akkor már csak pár ezerrel kellene kiegészíteni.
Fürkészi a felnőttet, aki lehajtott fejjel bámulja a járólap repedéseit. Pisti kihasználva az alkalmat, beszalad a szobájába, sietősen kotorászni kezd.
– Édesanya, több is, mint gondoltam. Ezerkétszáz forint. Neked mennyid van?
Az anyuka nem felel. Sóhajt, körmével idegesen vakargatja ujjait, mintha számolna. Kis idő múlva tompán nyögi ki a hiányt fokozó valóságot:
– Nincs.
– Mi nincs?
– Apádnak kiszakadt a munkásruhája, és a cégnél nem adnak másikat. Nincs több pénzünk a hónapban. Túl közel van a farsang. És szívem, azt a ruhát csak egyszer viselnéd. Tedd csak el a kis pénzed valami hasznosabbra.
– Nem akarom, nem akarom! Hulk akarok lenni, nem pedig csóró – üvölti könnybe lábadt szemmel, és becsapja maga mögött az ajtót.
Szombaton sem jutnak a témával kapcsolatban dűlőre. Pisti nem engedi, hogy bármit készítsenek. Egész hétvégén üresen kongnak a falak a Tóth családban. Másnap reggel Pisti nem akar kikelni az ágyból.
– Hahó, farsang napjára virradt – ébresztgetik.
– Nem érzem jól magam. Fáj a torkom, szerintem megfáztam – köhög erőlködve.
– Gyere ki a konyhába, igyál meg egy forró teát!
Pisti morogva kicsoszog a pizsamájában.
– Hát ez meg micsoda?! – kiáltja a zöld jelmezt szorongatva. – Hogyan?
– Te tényleg szuperhős vagy, ha ilyen hamar meg tudsz gyógyulni – nevet édesapja a hátán lyukas munkásruhában.
Váróterem 