Boldog az, aki Isten országának vendége. Lukács evangéliuma 4,15
Az első adventkor Isten várt. Várta a Fia születését, várta az emberek reakcióját, figyelte, kik kerekednek fel a csillag láttán, kik köszöntik a megszületett Megváltót. Az első karácsonykor Isten adott ajándékot. Istállószagban, szegényes csomagolásban, emberi formában nyújtotta át egyszülött fiát. Kinyitotta a mennyek ajtaját, elhozta közénk annak minden örömét és csodáját, és szeretettel szólította meg az embereket.
Azóta adventben az ember várakozik. Várja az ünnepet, a körülötte lévők reakcióit, figyeli, kik jönnek el hozzá, kik kívánnak boldog karácsonyt. Karácsonykor az ember ajándékozik. Fenyőillatban, díszes csomagolásban nyújtja át a drágábbnál drágább dolgokat. S ha nyitott valami többre, behívja az ünnepeltet is: gyere közénk, nézz szét, ugye minden milyen mennyei?
Az örök adventben Isten is vár, ember is vár. Várják az újbóli találkozást, figyelik, kik veszik észre a jeleket, kik készülődnek a vendégségre. Jézus második megérkezésekor dicsőség veszi körül, hatalom és teljesség. Név szerint szólítja a meghívottakat, kik örömmel veszik a hívást. Hiszen micsoda megtiszteltetés hivatalosnak lenni a királyi vendégségbe!
Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzőjének vacsorájára! Jelenések könyve 19,9a
Váróterem 
