Váróterem

Csillog a dísz,
villog a fény,
tekeredik a bejgli,
szúr a tüske,
gyöngyözik a leves,
illatoznak a sültek,
ropog a hó,
szakad a csomagolópapír,
koccan a pohár,
pendül a gitár,
zengedezik a csendes éj,
kong a harang,
visszhangzik az ámen,
csendül a csengő,
roppan a dió,
lobban a gyertyaláng.
Tapinthatóvá kellene kényszeríteni
a régmúlt csodáját.
Újraélni az elképzelt meghittséget
legalább egy napján az évnek.
De ízletes fények,
illatos hangok
sem tudják megjeleníteni
a láthatatlan valóságot.
Bárcsak érezhetővé válna a varázslat,
még jobb lenne kézzel fogni,
óvatosan becsomagolni,
és örömmel bontogatni a fa alatt.
Az lenne ám az igaz boldogság!
Vagy mégsem?
Boldogok, akik nem látnak és hisznek. (Jn 20,29)

Kép forrása.