Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett. Zsoltárok 32,1
Milyen terheket cipel a kezünk? Húzza a bevásárlótáska, a hátizsák vagy éppen a tipegő gyermeket kell magasba emelni. Ha nem is mindig mázsás súlyokkal, de valamivel mindig tele a kezünk. Talán este jön el az idő, hogy végre félretesszük a telefont, elpakoljuk a távirányítót, a könyvet is becsukjuk, és lepihen a kéz. Szerintem a lelkünkben is hasonló tehermunka folyik. Régi csomagok, friss problémák, távoli vágyak vagy éppen a hiányok betöltése kényszeríti folytonos munkába. Habár ötletek sorával találkozhatunk, hogyan lehet könnyíteni a lelki terheken, én eggyel jártam csak sikerrel. A Szentírás azt mondja, van lehetőség a bűnbocsánatra. Persze, ha neked erre pont nincs szükséged, mert annyi minden mással kell most foglalkozni, akkor neked nem segítség. Ellenben, ha van csak egy dolog, amit bánsz, de nem tudod visszacsinálni, csak egy olyan tulajdonsággal bírsz vagy szokással, amire nem vagy büszke, ha csak egyszer már előfordult veled, hogy megbántottál valakit, akkor ismered az érzést ott legbelül. Először nem tűnik olyan súlyosnak, de idővel egyre nehezebb hordozgatni.
Fogj egy friss tojást a kezedbe, és csináld úgy végig a napod, hogy nem teszed le, nem törhet össze, és ha tudod, akkor rejtsd el mások elől, vagy találj ki valami jó indokot, miért van nálad. Ha kis szusszanásnyi időd lenne, akkor ne az öledben dédelgesd, hanem nyújtsd ki a kezed, és tartsd messze a tojást. Vajon mit fog érezni a kezed napvégén? Tudod, a lelkünknek is teher a bűnök folytonos hordozása, titkolózás, magunktól való távol tartása. De Jézus éppen azért született meg ebbe a világba, hogy elhozza erre a problémára a megoldást. Önmagát adta, hogy te bocsánatot nyerhess, és tehermentesebben élhess.
Örülök, hogy a templomok nemcsak a kisded Jézusra emlékeznek karácsony ünnepén, hanem úrvacsorai közösség lehetőségét nyújtják. Mert Jézus nem örök gyermeknek született, hanem örök Megváltónak.
Boldog az az ember, akinek az Úr nem rója fel bűnét, és nincs lelkében álnokság. Zsoltárok 32,2
Váróterem 