Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent. Máté 5,8
Luther azt mondja: „Krisztus azt akarja, hogy az embernek a szíve legyen tiszta, még akkor is, ha a keze ragad a konyhai mocsoktól, vagy más piszkos munkától kormos, fekete és szurtos.”
A tiszta szív egyfelől a belső, erkölcsi tisztaságot jelenti, másrészről az őszinteséget.
Az ószövetségi előírások és tisztasági szabályok között élő emberek értették a tiszta szív kritériumát. Számukra egyértelműek voltak a mosakodási előírások, a vétekáldozatok és a bűnvallás szükségessége az Istennel való találkozás előtt. Mi már messze vagyunk ettől. Vannak, akik azt mondják, az ószövetségi törvényeket Jézus betöltötte, ezért ránk már nem vonatkozik. Igen, őt megérinthették a bűnösök, de azért, mert őszinte vágy volt a szívükben a gyógyulásra. Tőlünk se azt kéri az Isten, hogy előbb legyünk tökéletesek, patika renddel az otthonunkban, rendezett családdal, munkahellyel, és akkor majd eljön hozzánk. De azt elvárja, hogy őszinte legyél. A külső tisztaság néha csak elfedezi a belső rendetlenséget. De az ő káprázatos fénye és világossága napvilágra hozza a bennünk rejtőző hamisságot. És a kérdés innentől nem az, hogy meg szeretnéd-e látni az ünnepedben Istent, hanem hogy van-e hozzá bátorságod? Talán a külső előkészületeken túl belül is illene letörölgetni a dolgokat, kidobni a romlottat, a már nem viselt rossz tulajdonságokat végleg kiszortírozni, a sarokba rejtett szégyellnivalót, amit elengedni mégis nehéz, Isten elé lehet tenni. Hadd legyen hely mindannak, amivel meg szeretne tölteni téged és az ünnepet!
Váróterem 