Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek. Máté 5,7
Az Ószövetség antropológiai szemlélete szerint az érzések a belső, nem látható szervekhez kötődnek. Az együttérzés, az irgalom és a szánalom helye, szerintük a védelmet nyújtó anyaméh. Máshol a szánalomból fakadó tetteket az anyai és az apai gondoskodáshoz hasonlítja, ami immáron több is mint csupán érzés.
Hogy a mai szóhasználat mennyire akadályoz bennünket a cselekvésben, nem tudom. Mindenesetre rehabilitálni kellene a méltatlanul negatívan értelmezett szánalmat, és szekularizálni az irgalmasságot, amit nem csak a szentek végezhetnek. Talán a szelídséghez köthető leginkább az irgalmasság, de utóbbi mindig a bajba jutott embereken próbál segíteni.
Jézus nem magyarázza túl ezt a boldogmondást, nem mondja el azt sem, kikkel szemben kell irgalmasságot gyakorolni. Én is csak a vágyat írom le: bárcsak fáradhatatlanul megvalósulhatna mindaz a segítő szeretet a tetteimben, amik a gondolataimban már megfogalmazódtak!
Váróterem 