Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet. Máté 5,5
A legtöbb boldogmondás az Istennel való kapcsolatunk rendezésére ösztönöz bennünket. De a mai a szelídségről szól. A szelídség elsősorban nem az Istennel szemben kérdéses, hanem az embertársainkkal.
Szerinted miért ritka a szelíd ember? Te hánnyal találkozol egy nap? Ma meg is számolhatnád, hátha magadat is beleértheted.
A szelídség egyrészről alázatosság. De alázatos csak az lehet, aki rang nélküli vagy alárendelt? Vagy tud egy vezető is alázatos lenni? Nem mond ez ellent a karakterének? Jézus megmutatta, hogy nem. Lehet valaki úgy is elöljáró, hogy megbecsüli a körülötte lévőket. Nem mézes-mázas, nem manipulatív, hanem őszinte szeretettel utat mutató. A szelídség másrészről udvariasság. Ehhez viszont figyelni kell a másikra, ha kell előre engedni, érdeklődni, segíteni. Mindezek valahol mélyen vágyként megjelennek karácsony közeledtével, hiszen a szelídség a tettekben megnyilvánuló szeretet egy fajtája.
A világ azt mondja, hogy a csúcs a törtetőké, és a cél szentesíti az eszközt, legyen az erőszak vagy mások megfosztása attól, ami nekik járna. A Szentírásból viszont ki lehet olvasni, hogy a kényszeres birtoklási vágyat, hogy minél több legyen a pénz, a siker, az elismerés és a dicsőség, elengedhetjük. Mert a történet egy bizonyos pontján nem az számít majd, hogy mivel van tele a kéz, hanem hogy mit tettek azok a kezek. Hiszen örökölni az is tud, akinek semmije sincs. De ne feledd, ez már a harmadik magaslata a hegyi beszédnek, nem kezdőpont. Először mi lelki szegények, ha kell sírva, elfogadjuk az Isten kegyelmét és vigasztalását, majd az a szelídség, amit Isten rajtunk gyakorolt, elkezd megmutatkozni az életünkön.
Váróterem 