Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak. Máté 5,4
Ismered a keresztyén könnyeket? Nem? Akkor lehet, ezért tűnik ellentmondásosnak ez a boldogmondás. Pedig Jézus nem általánosságban beszélt a hegy lábánál, hanem a követőihez szólt.
A keresztyén könny értékes. Így ír az egyik zsoltáros: Gyűjtsd könnyeimet tömlődbe (Zsoltárok 56,9). De milyen szomorúság az ilyen? Egyrészről a bűnbánat fájdalma, ami a következő lépcsőfok a lelki szegénység után. Először beismerem, hogy egyedül nem megy, nincs mit felmutatnom, másodszor annak felfedése, hogy bűnös vagyok. Hogy ez mehet-e némán, rejtve, gondolati szinten? Isten ismeri a szíveket, így igen, lehetséges. De mennyivel másabb kimondva, vállalva, akár könnyek között bevallva. Milyen érdekes, hogy más hibája, bűne miatt, ami minket sért, mennyivel könnyebben sírunk. És a sajátunkért?
De keresztyén könny az is, amit a hitünk miatt elszenvedett különbségtétel okoz, vagy ami kicsordul a világban dúló gonoszságok láttán. Mindezek, hidd el, Istent is bántják: a hatványozódó ördögi zavarkeltések, népének az üldözése és a bűnök.
De mit mond még Jézus? Azt, hogy van vigasztalás. Az én Uram, az Úr letörli a könnyet minden arcról, leveszi népéről a gyalázatot mindenütt a földön! – Ezt ígéri az Úr! (Ézsaiás 25,8)
Szerinted milyen lenne az arány, ha egy felmérés összehasonlítaná, hogy karácsonykor hány önfeledt, őszintén boldog ember ünnepel és hány szomorú, torkát sírás fojtogató? Ha megdöbbentően nagy a második csoport, ahogy sajnos ekkortájt gyakoriak az öngyilkossági kísérletek is, annak több oka lehet. Az egyik, az ünnepelt nélkül való ünnep. Az Ószövetség szerint a Messiásban a Vigasztaló is megérkezik közénk (Ézsaiás 61,1-2). S valóban, Jézus az ő Lelke által képes arra, hogy a szűnni nem akaró fájdalmat és szomorúságot enyhítse a szívekben. Ha nem egy törékeny kisdedként fogadjuk csak az ünnepen, hanem az ő hatalmával és erejével, akkor a vigaszát is beengedjük a családunkba, életünkbe.
Egyszer megkérdeztek valakit, hogy miért viseli ilyen jól az édesapja halálát? (A kérdéssel nyugodtan lehet magunkban vitatkozni.) Mire azt felelte, hogy neki is fáj, és a hiány is sajog legbelül, de mindezt eltompítja a feltámadás biztos reménysége. Ezt az embert nem mások, nem a közhelyek, hanem Krisztus Lelke vigasztalta. Ha neked is rá van szükséged, akkor bátran várd, és hívd a Vigasztalót a karácsonyodba.
Váróterem 