Bizony boldog az az ember, akit Isten megfedd! Jób könyve 5,17
Tegnapi boldogmondásban az újszövetség egyik könyve hozta példának Jóbot, aki állhatatosan kitartott a szenvedésben. De tudtad, hogy Jób könyve is tartalmaz boldogmondást? Nem Jób mondja, hanem egy vigasztalni próbáló barátja. Rád bízom, hogyan értékeled ezt a vigasztalást.
Jób olyan mélységben van, amit senki sem ért. A veszteségeken túl állandó fájdalommal kell élni egy betegség miatt. Ez az a helyzet, amikor nem lehet hitelesen azt mondani, hogy tudom, min mész keresztül. És ha ezzel nem lehet előhozakodni, akkor magyarázatokat kezdenek el gyártani, mi az oka a szenvedésnek. Elifáz először emlékezteti Jóbot a dicső múltra, hogy hányszor volt ő vigasztalója másoknak. Sajnos most rá került a sor, hogy fogadja a vigasztalásokat. Mintha egy orvost győzködne, hogy fogadd el, te is lehetsz beteg, neked is lehet szükséged orvosra. Habár Jób úgy érzi, neki már véget ért a történet, Elifáz bíztatja, hogy van még lehetőség a szabadulásra, mert Isten szabadító Isten. Konkrét példák után azt mondja, hogy boldog, lehet Jób, hogy Isten megdorgálja. Miért? Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de keze meg is gyógyít. (Jób könyve 5,18) A reményteljes jövőt vázolja. Nem tagadja, hogy Isten néha engedi a szenvedést az ember életében, de nem áll meg itt. Isten nem a vesztét akarja az embereknek. A rossznak néha mi magunk vagyunk az okozói, máskor egy másik ember, sőt lehet, hogy ezzel akar bennünket Isten edzeni, de mindezek alatt munkálkodik a szabadulásunkon is.
Miért lehet boldog, akit Isten fedd meg? Mert Isten kiszámítható és örökké jó. Tudom, hogy sokszor csalódtál már emberekben, bizalmadat vesztetted, talán az óvatosságod is jogos. Ha valaki rád szállt a munkahelyeden vagy folyton jobban tudja a dolgokat a családban, nehéz elképzelni, hogy az illető majd változni fog a jó irányba. De Istent nincs értelme emberekkel összehasonlítani, mert ő Mindenható. Hatalma van a szabadításra, mert ő maga minden szenvedés fölött áll, és a javunkat akarja.
Váróterem 