Jézus egyik példázata a magvetőről szól. A magok sokfelé szóródhatnak, de kiemelnék egyet: A köves talajra esett mag pedig az, aki hallja az igét, és azonnal örömmel fogadja, de valójában nincs gyökere, nem állhatatos: mihelyt nyomorúság vagy üldözés támad az ige miatt, azonnal elbukik. (Máté 13,21)
Az eredeti szöveg szerint úgy is lehet fordítani az utolsó szót, hogy megbotránkozik. Így tesz az is, aki jó szívvel fogad egy adventi gondolatot, egy igét vagy egy prédikációt, de az életének a nehézségei mégis le tudják győzni ezt az érzést.
Advent hasonló, mint a messiásvárás időszaka az első század tájékán. Az akkori emberek is hallottak arról, hogy Isten meg fogja látogatni őket, szabadságot, békét és boldogságot hoz közéjük. Tudta ezt Keresztelő János is. De képzeld, egy pontján az életének, amikor börtönbe vetették, úgy tűnt, még az ő hitét is megpróbálja a szenvedés. Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk? (Máté 11,2) – küldi meg az őszinte kérdést tanítványaival Jézusnak.
Ha téged is gyötörnek hasonló kérdések, te fel mered tenni őket? Például, hogy biztosan megéri ez? Valóban ő a Krisztus? Remélhetek tőle bármi jót, ha a jelen körülményeim éppen az ellenkezőjét mutatják? És Jézus akkori válasza ma is szól mindenkinek, aki nehézségben, megpróbáltatásban, kétségekben kényszerül arra, hogy várakozzon. A válasz pedig, hogy igen, remélhetsz, sőt ahogy ő mondja: boldog, aki nem botránkozik meg énbennem. Máté 11,6
Váróterem 