Boldog az az ember, akinek te vagy ereje, aki a te utaidra gondol. Zsoltárok 84,6
Kiragadva a zsoltár egészéből sokféleképpen lehet értelmezni ezt a mondatot. De ha azt gondoljuk, Isten bármilyen úthoz ad erőt, akkor csalódás fog érni bennünket, hogy a várva várt boldogság és boldogulás elmarad.
A 84. zsoltárban három boldogmondás is található: Boldogok, akik házadban laknak, szüntelenül dicsérhetnek téged. (5) Boldog az az ember, akinek te vagy ereje, aki a te utaidra gondol. (6) Seregek Ura, boldog az az ember, aki benned bízik! (13) A zsoltár egésze pedig a templom utáni sóvárgásról szól. Tudom, hogy ezzel nem mindenki azonosul könnyen. Vannak ugyan különböző vágyaink, kéréseink, amiket megfogalmazunk az Istennek vagy a körülöttünk lévőknek, de nem biztos, hogy köztük van a templom utáni sóvárgás. De vizsgáld meg most a hiányaidat, a könyörgésed tárgyát, a szíved titkos kívánságait! Legtöbbnek a mélyén kétféle, ösztönös igényt találunk: a szeretet és a biztonság utáni vágyakozást. És ez egyezik a zsoltáros szívének sóhajtásával is, csak ő tudja, hogy Istentől kaphatja meg az igaz biztonságot és az őszinte, gondoskodó szeretetet.
Az is sejthető, hogy a zsoltár írója nehéz helyzetben van, mégis boldogságról és reményről ír, mert ebbe kapaszkodik. Vallást tesz arról, hogy jó az Isten közelségébe lenni. Az Ószövetség népe az Istennel való találkozást legtöbbször a templomhoz kötötte. Templom nem volt minden városban, hanem egyben, Jeruzsálemben, ahova zarándokutak vezettek. Ezekről az utakról beszél az ige, amik néha igencsak megpróbálták az embert, mégis kaptak hozzá erőt az Úrtól.
Bízhatunk mi is abban, hogy Isten megerősít bennünket az úton, ha az hozzá visz közelebb. Megsegít akkor is, ha fárasztó helyzeteken, veszélyes, be nem látható kanyarokon kell átjutnunk. Visszafele olvasva a zsoltárt: boldog, aki bízni tud, boldog, aki már az úton halad, boldog, aki megérkezik.
Váróterem 