Néhány hete fotóztam ezeket a bimbódzó nárciszokat. Azóta nem jártam abban a kertben, így nem látom, mivé lettek a virágok. Nem kellek hozzá, hogy a küldetésüket végrehajtsák.
A természet sokszor magától működik. Örülhetünk a virágoknak, gyümölcsöknek, de nem szükséges a folytonos beavatkozásunk. Előfordulhat, hogy a körülöttünk élők, de még a ránk bízottak is többre képesek önmagukban, mint azt mi gondolnánk.
Persze a magot el kell vetni, a hagymát le kell dugni a föld alá, a gyümölcsfákat segíti a metszés. De vannak azok a pillanatok, mikor elég csak szemlélni a növekedést, sőt néha azzal kell beérnem, hogy más mesél a gyönyörű virágokról.
Segíteni ugyan kell, de lehetővé kell tenni az önálló virágzást. Ahogyan Pál apostol is sok gyülekezetet alapított, sok embert hitre vezetett, de ugyanilyen örömmel hall a hitük megerősödéséről, ami már nélküle történt.
Én tehát, miután hallottam az Úr Jézusba vetett hitetekről és a bennetek minden szent iránt megnyilvánuló szeretetről, szüntelenül hálát adok értetek, amikor megemlékezem rólatok imádságaimban… Efezus 1, 15-16
Váróterem 