A természet nem tesz különbséget hétköznapok és hétvégék között. A Nap felvirrad, majd lemegy, monoton menetelésben választja szét a nappalokat és az éjszakákat. Az állatok és a növények sem viselkednek másképpen hétfőn vagy szombaton. Akkor az embernek miért mondta azt az Isten, hogy a hetedik nap más?
Ha jobban megfigyeljük a természetet, akkor észrevehetjük, hogy a növény – és állatvilágnak is szüksége van a pihenésre. Kiemelt időszak erre a tél, amikor a fák csupaszon, a virághagymák észrevétlenül a mélyben, a sündisznó a téli vackában, a medve a barlangjában alszik. A kellő pihenés után kezdődhet (újra) a termékeny munka.
Isten azért mondja nekünk embereknek, hogy a hetedik nap legyen más, mert ismer bennünket. Tudja, hogy nem szívesen tesszük le a lantot. Látja, hogy mennyi mindennel foglalkozunk, és milyen kevés a szabadidőnk. Ezért példát is mutatva, a teremtés végén maga is megpihen, és ebbe a pihenésbe hív be bennünket is. Gyere, tölts velem egy kis időt, kérlel.
Nálunk a vasárnap más. A lányok a legszebb ruhájukat húzzák – ami nekik külön öröm -, elmegyünk az Isten házába, és igyekszünk a délutánt is együtt tölteni. Persze nekünk is tanulni és tanítani kell a pihenést, de látva a gyönyörű virágzó természetet, azt mondom, megéri!
Váróterem 