Megakadt a szemem, néhány halványlila, szinte rózsaszínes ibolyán. Milyen szép! – gondoltam. Szinte jobban tetszettek, mint a hagyományos társaik. Kitűntek a többiek közül. Aztán hamar el is szomorodtam, mert ami a természetben különleges, az az emberek között már hátrányos helyzetű, sajátos (nevelési) igényű, problémás. Csakhogy az összehasonlítás ott csal, hogy az ibolyáknál csak a külsőre figyelek, míg az embereknél a mélyebb dolgokra is.
Egy gombánál nem a szimpátia alapján választanék, melyiket egyem meg. De míg egy mérgező gombát nem tudok ehetővé tenni, addig az emberek igenis változhatnak. Lehet, hogy egyedül kevés vagyok hozzá, hogy mást, vagy sokkal inkább magamat formáljam. De van egy plusz lehetőségem. Isten képes bárkit megváltoztatni.
Át tudom adni az életem az ő kezébe? Kérem a segítségét azoknál, akiken nem tudok segíteni? A külső mindig szubjektív marad, kinek a vörös, kinek a szőke vagy a barna tetszik. De a belsőnél változtathatok az ízlésemen, és azt mondhatom, Isten mindenkiből ki tudja hozni a jót, belőle is… sőt még belőlem is.
Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre. 2 Korinthus 5,17
Váróterem 