Váróterem

– Mi lesz belőle, Papi?
– Tulipán.
– És belőle?

Papától bátran kérdezhetem, melyik hajtásból milyen virág fog kinőni. A leveléről tudja, hogy nárcisz, liliom vagy éppen tulipán. Ismeri a kertjét és a benne lévő növényeket. Még nem látszik a bimbó, de nincs is rá szüksége annak, aki emlékszik, melyik hagyma, hová lett eltéve. Nemcsak azért gazdája a kertnek, mert a tulajdonosa, vagy mert műveli, hanem ismeri is a benne lévőket.

Így van ezzel a jó Atyánk is. Bevetette az egész földkerekséget csodálatosabbnál csodálatosabb növényekkel, állatokat helyezet rá, emberekkel gazdagította. Övé, mint teremtő, mint gondviselő, aki az egész világ ismerője.

Hogy mi lesz a gyermekeinkből? Nem tudjuk. Sokszor még magunk is céltalanul vagy célt tévesztve tengődünk. De van egy Atyánk, aki ismer mindannyiunkat. Nézd csak meg, élt egy gyermektelen, idős Abrám (Ábrahám) nevű ember, akiről senki, még ő maga sem gondolta volna, hogy egész Izrael ősatyja lesz. Egyedül Isten. Talán magunkkal kapcsolatban is megkérdezhetnénk tőle, mi lesz belőlem?

Az Úr ezt mondta Abrámnak azután, hogy Lót elvált tőle: Emeld föl tekintetedet, és nézz szét arról a helyről, ahol vagy, északra, délre, keletre és nyugatra. Azt az egész földet, amelyet látsz, neked és a te utódaidnak adom örökre. Olyanná teszem utódaidat, mint a föld porát: aki meg tudja számolni a föld porát, az tudja megszámolni majd a te utódaidat is. 1Mózes 13,14-16