Nem akar túlteljesíteni, nem versenyez a mellette állóval, nem elismerésért vagy dicséretért hajt. Nem önmagáért, hanem önmagából ad. Belé van kódolva, képes rá, így hát virágba borítja az ágait. Nem kalkulálgat, vajon megéri-e, vagy van-e elég méh a beporzáshoz? Nem érdekli még az időjárás-jelentés fenyegetése sem.
Képes vagyok én is erre? Félelem és latolgatás helyett adni, ami bennem rejlik? Hiszen figyeld csak meg, aggodalmunk tárgya sokszor az, amire nem is vagyunk hatással. De okolható-e a fa, ha elfagynak a virágai, ha valaki fogja és lemetszi a legszebb hajtásokat, ha beporzás nélkül marad, vagy hogy tavasszal még sehol egy termés? Nem. Most csak a virágok az elvárható tőle, csak erre kell figyelnie. Neked mire kellene? A többit el mered engedni bízva az Isten gondviselésében?
Áldott az Úr! Napról napra gondot visel rólunk szabadító Istenünk. (Szela.) Zsoltárok könyve 68,20
Váróterem 