A fodrozódó hullámok nem lepik el a lábam. Víztükör az, amin sétálok, törékeny csoda. Ha a körülményekre figyelnék, a vészcsengő a fejemben hangosan sipítozna: EZ LEHETETLEN! De ha szemem le nem veszem arról, aki előttem jár száraz lábbal a hullámok hátán is, akkor szilárddá válik a cseppfolyós, a hegyek megmozdulhatnak, a betegek meggyógyulhatnak, a kigyomlált harag helyén szeretet nő, a bocsánat nemcsak kérhető, hanem megkapható, akkor a halál se lesz akadállyá, mert Vele az Élet vár ránk.
Képessé tud tenni, hogy száraz lábbal keljek át életem legviharosabb tengerein. Legyőzi a lehetetlent, a természet törvényeit, sőt azt mondja, gyere, neked is sikerülni fog! S ha mégis azt érezném, süllyedni kezdek, akkor kinyújtja a kezét, megragad, és biztonságba helyez.
Nézem a fodrozódó hullámokat, simogatják a köveket. Indulok. Nincs lehetetlen!
Ő pedig így szólt: Jöjj! És Péter, kiszállva a hajóból, járni kezdett a vízen, és elindult Jézus felé. Máté evangéliuma 14,29
Váróterem 