Növekedjetek Isten ismeretében. Kolossé 1,10
A feles sárgaborsót egy tálba borítom. Jobb lett volna tegnap este beáztatni, de már mindegy. Ebédre kell. Úgy emlékszem, ha meleg vízbe teszem, hamarabb kezdhetem a főzést. Nem látszik koszosnak, az átlátszó folyadék mégis elszíneződik tőle. Ahogy órává duzzadnak a percek, a szemek megszívják magukat és duzzadni kezdenek.
Magamba szívhatnám én is Isten jelenlétét, Igéjét így. Akár este, hogy másnap üde legyek, de készülhetnék Vele hajnalban is a napra. Öt perc nem elég, akkor száraz maradok. Odaszánt idő kell, teljes elmerülés benne. Békés megpihenés. Leoldja rólam a rám rakódott koszt, és Ő, aki előtte kristály tiszta volt, képes magába engedni, magára venni a tisztátalanságaim. És én ott a mélyben, ha engedelmesen hagyom, egyszeriben növekedni kezdek az ő dicsőségére.
Váróterem 