Üresség. Nem szeretjük, hiszen rámutat arra, hogy mennyire keveset is érünk önmagunkban, üresen. Mert mit ér a dióhéj a bele nélkül?
Pál apostol éppen ezt a semmitmondó külsőt, ezt a kiüresedett állapotot tartja lehetőségnek. Amikor nem vagyunk több, mint a föld porából formált edény, akkor tud igazán megmutatkozni Isten dicsősége. Amikor nem mutatok fel semmilyen érdemet, papírt vagy tapasztalatot, mikor nem az számít én mit tudok, hanem az, mit tud kihozni belőlem az Isten.
Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak. 1 Korinthus 4,7
A böjt elkülönített idő arra, hogy üressé tegyem magam, s hagyjam, hogy az Isten pótolja a hiányomat. Nem erővel törnek szét a hatalmasságok, és rabolják el tőlem a féltett dolgaim, hanem önként mondok le róluk. Üres cserépedényként várom, mivel tölt meg az Isten.
Váróterem 