Naptárilag itt a tavasz. Mégis kopár ágakkal integettek a fák az autópálya mentén. Talán nem látták az évszakköszöntő posztokat a facebook-on? Talán nem olvasták a híreket, hogy megérkezett az első gólya pár?
Türelmetlenül keresem a rügyektől és bimbóktól zöldellő fákat, ők mégis várnak. Lehet, hogy tudják azt, amit nekünk is kellene: mindennek megszabott ideje van (Prédikátor könyve 3,1-8).
A korai hajtás védtelen a fagy ellen. Az elsietett virágok beporzás nélkül hullanak a földre. Megvan az ideje minden dolognak az ég alatt.
Most nem sietek,
most nem rohanok,
most nem tervezek,
most nem akarok,
most nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.
(Túrmezei Erzsébet, Ha nem teszek semmit sem – részlet)
Váróterem 