Magunkba szívtuk a meleget, a napfényt, a tavaszt. A gyerekek uzsonnáztak, a hátuk mögött egy gyík napozott békésen. Nézzétek, társaságunk akadt.
A tavasz ilyen és a napfény is. Mindenkié lehet, és fizetni sem kell érte. Mosolyt csal az arcunkra, erőt ad, feltölt.
Ugyanezeket Isten is ingyen adja, de ő nincs évszakhoz, éghajlathoz kötve, még csak helyhez sem. Ő több egy égitestnél, többet ad, mint a tavasz. Keresem az ő világosságát, vagy megelégszem a nap sugarával és így önmagam is olyan változékonnyá válok, mint az időjárás?
Az élőlények többsége ösztönösen keresi a fényt. Jézus pedig azt mondja, nála találhatjuk, mert ő maga a világ világossága. Jn 8,12
Váróterem 