Ha a természet tavaszodni akar, akkor nem nézi, hogy ez egy koszos lakótelep árnyékos sarka. Nem zavarja, hogy körülötte mindent hulladék borít. Egy marék kis homokban, vagy a térkő repedései között utat tör magának az élet. Hogy ugyanolyanok-e a lehetőségei, mint a tápanyag-dús földben? Nem hiszem, de ez inkább minket aggaszt.
Nem mindig az esélyek mutatják meg legtisztábban az előrehaladás menetét. Van, hogy az Isten abba karol bele és húzza fel, aki a legmélyebben van. Még a nyomorban megfogant élet is válhat később virágzóvá.
S ez ma bátorít engem is, hogy ne a körülményekre tekintsek vagy a nehezítő tényezőkre, hanem arra, aki Ura a természetnek, Ura a mindenségnek és Ura lehet az én életemnek is. Aki a kezdetek kezdetén a semmiből teremtett, annak most nincs szüksége másra, hogy megmutassa a hatalmát.
Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten Lelke lebegett a vizek fölött. 1Mózes 1,1-2
Váróterem 