Nem mindegy, mibe kapaszkodik az életem, hogy mi köré fonom. Ha valamit sehogy se tudnék elengedni, mert nélküle elképzelhetetlen akárcsak egy nap is, akkor az túl fontossá vált számomra.
Ez a bokor a szomszédban teljesen ránőtt a kerítésre. A sok levéltől és ágtól korábban nem is látszódott, hogy itt-ott szinte megfojtja saját magát a ragaszkodásával.
A böjtben lehetőségem van, hogy elengedjek valamit, ha csak egy kis időre is. És ha a korábbi biztos pont hiányában megingok, akkor segítő jobbját nyújtja az Úr. S én megtapasztalhatom, hogy Ő az igazi támasz, aki nem megsebez, hanem bekötöz, nem kiszolgáltatott helyzetben tart, hanem felém szolgál. Akit a böjt után sem kell elengednem.
Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket. Zsoltárok 147,3
Váróterem 