Van a városunkban egy park, amiben végig fut egy térkővel kirakott ösvény. Azonban idővel a járda melletti fák itt-ott feltörték a követ. Nemcsak a törzs növekedése, hanem a gyökerek is feszítik a rájuk pakolt nehéz terheket. Megálltam ma mellettük, és elcsodálkoztam az erejükön. Nem zavarja őket, ha kilógnak a sorból, ha megtörik a rendet. Csupán azt képviselik, amit az Isten beléjük kódolt: törni a világosság felé. Nyújtózni egyre magasabbra, növekedni minden irányba még a szorult helyzetben is.
Néha szeretnék én is így élni. Szeretném megmutatni a gyökereim erejét. Amik nem maguktól segítik a növekedésem, a fejlődésem, az életem gyarapodását vagy éppen gyógyulását, hanem a tápanyagtól, amit magukba szívnak. Ha Krisztusban gyökerezik az életem, akkor építsenek az életem köré akármilyen akadályt, dugjanak bele bármilyen skatulyába, nincs ami legyőzhetne. Termő élet, még a szorult helyzetben is, ez lehet Vele az enyém.
8 Mert olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyóig ereszti gyökereit. Nincs mitől félnie, ha eljön a hőség, lombja üde zöld marad. Száraz esztendőben sem kell aggódnia, szüntelenül termi gyümölcsét. Jeremiás 17,8
Váróterem 