A néha teljesen szétfolyó, máskor szorító időnek kiemelt pontja az ó év utolsó napja és az új év első időszaka. Megállunk, végiggondoljuk a múlt hálás vagy keserves emlékeit, és elképzeljük az előttünk állót. A napló minden lapja tiszta még, és mivel mi vesszük kézbe a tollat, talán azt hisszük, rajtunk áll, mit írunk bele. Ha nagyon akarom, akkor sikerülni fog. Idén máshogy lesz. Hasonló konklúzióra jutottak egy podcast beszélgető partnerei az újévi fogadalmakról, amik akkor jók, ha a teljesítésük rajtunk múlik. Szerintem a megállás szükséges, a számadás is, de az újat ugyanannyira nem csak én formálom, ahogy az ó sem csak rajtam múlt. Nem az a kérdés, hogy én mennyire akarom, hanem hogy melyik külső tényezőt hagyom, hogy befolyásoljon.
A Szentírás is beszél óról és újról. A régiről, aki hibákat vétett, nem volt elég kitartó, nem örült olyan hosszan a jónak, mint ameddig korábban sóvárgott utána, magányosnak érezte magát a társaságban is, a megfoghatatlan űrt tárgyakkal, élményekkel próbálta befoltozni sikertelenül. És tud az újról, aki képes fejlődni, kitartani, hálával ébredni, nem magányos az üres házban a társ elvesztése után, nem földi kincseket gyűjt, mégis gazdag és teljes az élete. Nem évekről beszél, hanem ó- és új emberről.
Ezek az új lehetőségeket idén se fogom tudni kiharcolni, megvenni, verejtékkel megszerezni. Nem lesz az enyém, még akkor sem, ha mindent beleadok a munkámba. Nem az kapja meg, aki idén tényleg le tudja adni a felesleges kilókat. Nem kötik diplomához, szakmai tudáshoz. Nem az új év hozza meg őket, hanem Jézus Krisztus, aki által új életet élhetek, és minden nap megújulhatok.
25 Ezért tehát vessétek le a hazugságot, és mondjatok igazat, mindenki a felebarátjának, mivelhogy tagjai vagyunk egymásnak. 26 Haragudhattok, de ne vétkezzetek: a nap ne menjen le haragotokkal, 27 helyet se adjatok az ördögnek. 28 A tolvaj többé ne lopjon, hanem inkább dolgozzék, és saját keze munkájával szerezze meg a javakat, hogy legyen mit adnia a szűkölködőknek. 29 Semmiféle bomlasztó beszéd ne hagyja el a szátokat, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják. 30 És ne szomorítsátok meg Isten Szentlelkét, aki az ő pecsétje rajtatok a megváltás napjára. 31 Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt. 32 Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek Krisztusban. (Efezus 4)
Egyszerre soknak tűnik, de lehet lépésről lépésre is haladni, ha nem egyedül próbálkozom. Napról napra, hétről hétre egyre inkább felöltözve az új embert. Az egész pedig ott indul, és azon a napon, amikor engedem, hogy az a külső tényező befolyásoljon, aki képes belsővé is válni, az élő Isten.
Váróterem 