Váróterem

-Nem is létezik … – pityeredik el a kisfiú.
-Drágám, nyugodj meg. Minden rendben lesz – öleli át az anyukája.
-De viszketnek a pöttyök, fázom, nincs karácsonyfa és biztos idén ajándékot sem kapok.
-Imádkozom, hogy meggyógyulj. Mi lenne, ha majd ez lenne az ajándékod?
-Jaj, anyuska, ne imádkozz. Mondom, hogy nem létezik, vagy ha igen, akkor nem szeret bennünket.

Anyuka egész éjjel forgolódik. Igaza van a gyereknek. Most nem telik az ünnepre. Hajnalban ezzel a pár szóval merül álomba:
-Jaj, Uram, látogass meg minket!

Reggel a fia keltegeti:

-Anyuska, gyere, itt a karácsony!

Kibotorkál a konyhába. A kisfiú ölében egy cipősdoboz telis tele ajándékokkal. Az asztalon becsomagolt étel és egy zacskónyi élelmiszer.

-Hát ezt meg ki hozta?
-Az angyalok, anyuska! Kinyitottam a szemem, kinéztem az udvarra, és láttam, hogy gyönyörűen havazik. A nagy fenyő is mintha díszbe öltözött volna. Gondoltam is, na anyuska, itt van a mi karácsonyfánk, olyan szép. Aztán ki akartam menni hóangyalt csinálni, és az ajtó előtt volt ez a csomag. Úgy sajnálom, hogy azt mondtam, nem létezik.

Az anyuka álmélkodva nézi a gyermek boldogságtól kipirult arcát. Melegség és hála tölti el a szívét.

-És anyuska, képzeld, már a pöttyeim se viszketnek. Vajon te is kaptál valamit?
-Kaptam, drágám, kaptam.

Kép forrása.

(Ez az írás az idei, adventi Váróterem hétköznapi sorozatának része. Minden nap olvashatsz egy párbeszédet 100 szóban, ahol megjelenik Jézus. Te szóba mered hozni Őt?)