Váróterem

14 Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal. (János evangéliuma 1,14)

A hit általi látás képes felfedezni a földi, halandó, testben megjelent kisdedben a mennyei dicsőség felragyogását. A hit ismeri fel, hogy a parányi fiúcskában Isten dicsősége rejtőzik. A hit ugyanazt az isteni valóságot találja meg Betlehemben, mint az örökkévaló Istenben. Aki csak a láthatókra figyel, az egy ács fiát látja, aki hittel szemléli, az a testté lett Ige dicsőségét.

Nem karácsonyi hit ez csupán, hanem az életünk esszenciális hozzávalója. Ez a hit segít elengedni a dicsőségvágyunkat, és meglátni az Isten dicsőségének a fontosságát az életünkben. Másfajta számadásra vezet bennünket. Év végén már nem azt veszem számba, miben voltam ügyes, miért veregethetem meg a saját vállam, vagy kaphatnék elismerést, esetleg bónuszt. Hanem megkeresem azokat az aprócska cselekedeteket, halkan mondott szavakat, az alkalmakat, amikor segítségre nyújtottam a kezem, odaszántam a szívem, időm, pénztárcám, melyek az Isten dicsőségét szolgálták. S miután ráeszmélek, mennyire csekély, amivel én járultam hozzá a dicsőségéhez, teleszívom a tüdőm, és még nagyobb odaadással lépek a következő napba, évbe, hogy szolgálhassam azt, aki testté lett értem.

Kép forrása.

(Ez az írás az idei, adventi Váróterem igei sorozatának része. Minden nap megállunk János evangéliumának prológusában olvasható egy-egy szó mellett.)