Váróterem

 12 Akik pedig befogadták, azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazoknak, akik hisznek az ő nevében, 13 akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. 14 Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal. (János evangéliuma 1,12-14)

Testbe zárt életünkből szabadulást kínál az Isten. Tudja, hogy nem tetszik, amit a tükörben látunk. A formák, az idomok, a színek, az árnyalatok, az anyajegyek és foltok, a mélyedések és ráncok mást könnyebben tesznek széppé. Látja, hogy nyomot hagy az ütés kívül, belül. Hallja a hangosan kiáltó, korgó gyomrunkat. Érzi a szagát ha dolgozunk, mozdulunk vagy csak izgulunk. Ismeri a lejárati időt, ami valakinél tovább tart, mint az eltarthatóság, másnál a vártnál hamarabban kukába lehetne dobni az egészet, mint a reggelre bepenészedett kenyeret. Figyeli a kínlódásunkat, amikor fájdalmasan szűknek érezzük, vagy amikor fájdalmasan bőnek, lógónak, ereszkedettnek látjuk. Néz bennünket, mi pedig kifele tekintünk, és oly sokszor ki is vágyakozunk. Mert néha erősebbnek bizonyul az akaratunknál. Hamarabb mozdul a száj, mint a gondolat. Reflexből indul a kéz nemcsak egy zuhanó pohárért, hanem egy meg nem érdemelt pofonért is. Megmakacsolja magát a láb, ami közelebb vinne a rászorulóhoz, mozdulatlan marad a kéz, ami ölelésbe is forrhatna. Sajog, kattog, vérzik, reszket, nő, majd töpörödik, fogakat növeszt és hullat, képes utódot nemzeni vagy éppen képtelen, működő vagy működésképtelen. Gyere, kiszabadítalak, mondja a kalitkába zárt madárnak. S közben megfogja az egyetlenét, kézbe veszi, szorosan megöleli, szinte egyek ők hárman, és azt a drágát, óvatosan, de behelyezi a kalitkába. Testbe zárja, emberi, földi, anyagi valóságot ad a Fiának. De te, te nem vérből, nem testből, hanem Istentől születsz újjá, ha ki mersz röpülni a Fiú miatt kinyitott ajtón.

Kép forrása.

(Ez az írás az idei, adventi Váróterem igei sorozatának része. Minden nap megállunk János evangéliumának prológusában olvasható egy-egy szó mellett.)