Váróterem

 12 Akik pedig befogadták, azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazoknak, akik hisznek az ő nevében, 13 akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. (János evangéliuma 1,12-13)

A karácsony nem egy gyermekről szól, sokkal inkább arról a csodáról, hogy mi magunk is újra gyermekekké lehetünk. Vannak, akik pont azért szeretik ezt az ünnepet, mert megélhetik ezt a várakozásban, az ajándékozásban, a fényekben vagy a díszekben való gyönyörködésben, az örömben, hogy a családjukkal lehetnek. De az, hogy Isten gyermekévé lehetünk még ennél is több. Újjászületünk, és a gyermeki lét minden áldásos részét birtokolhatjuk. Feltétel nélkül kötődünk az Atyához. Hinni tudunk a nem látható dolgokban is. Merünk felszabadultan nevetni. Az életünk nem csupán a terhek és a felelősségek nyomásában telik. Vakon tudunk bízni a nálunk “nagyobb” szavában. Nem a külső körülmények adnak biztonságérzetet, hanem az, hogy kihez tartozom, és ki vigyáz rám.

Neked mit jelent Isten gyermekévé lenni?

Kép forrása.

(Ez az írás az idei, adventi Váróterem igei sorozatának része. Minden nap megállunk János evangéliumának prológusában olvasható egy-egy szó mellett.)