
10 A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt: 11 a saját világába jött, de az övéi nem fogadták be őt. 12 Akik pedig befogadták, azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek (János evangéliuma 1,10-12)
Képzeld el, hogy kiadod bérletbe az egyik ingatlanod. Attól még, hogy a használat jogát átadod másnak, az még ugyanúgy a te tulajdonod marad. A tiéd, a sajátod. Ugye, milyen furcsa lenne, ha a bérlők egy idő után nem fogadnák el a tulajdonjogodat?
Igazából az, hogy a saját világába jött Jézus, csak egy értelmezési lehetősége az eredeti szövegnek. János csupán annyit írt le, hogy a sajátjába, a tulajdonába jött. A fenti fordítás (Revideált Új Fordítás) tehát úgy gondolja, hogy a saját világába, hiszen már korábban is olvastunk róla, hogy Jézus ennek a világnak a teremtője, alkotója. A katolikus fordítás csupán annyit tár elénk, hogy a tulajdonába jött, így megengedi a további gondolkodást. Vajon az egész világról van itt szó, vagy esetleg Izráelről, mint Isten tulajdon népe? Ha ma kivételesen nem csak egy szóra fókuszálunk, hanem a 10-12 verset együtt szemléljük, akkor látjuk a pogány világ válaszát Jézus érkezésére (10), a zsidókét (11) és az egyház titkát (12). Egy lényeges kérdés, mint oly sokszor az igetanulmányozáskor, hogy én kikhez tartozom?
A napokban egy karácsonyi, ovis foglalkoztatót fejtegetünk a nagyobbik lányommal. Az egyik oldalon a várandós Mária és József szállást keres Názáretben. Az útjukra be kell ragasztani különböző fogadókat, majd a lap végén ott várja őket a jászol. Többször el is játszottuk, mit mondanak a házakban. Bejöhetünk? – kérdezi a pár. Neeeem – válaszolják az emberek. Majd feltettem a kérdést a kislányomnak: mi beengednénk őket? Igen – válaszolta örömmel, és mutogatni kezdte, hol tudnának aludni.
Habár Jézus a világunk minden egyes szegletére mondhatná, hogy hé, jogom van itt lenni. Ő nem erőszakkal jön, nem a jogaira hivatkozik, hanem oda tér be, ahol szívesen fogadják. És ez a találkozás mutatja meg, hogy kik is az ő gyermekei.
(Ez az írás az idei, adventi Váróterem igei sorozatának része. Minden nap megállunk János evangéliumának prológusában olvasható egy-egy szó mellett.)