Váróterem

10 A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt (János evangéliuma 1,10)

Nem ismerte fel/meg őt a világ, azaz nem ragadta meg a neki adott lehetőséget, hogy higgyen benne. Pedig aki őt ismeri, az felismeri az egész világ teremtett voltát, és azt, hogy mennyire más irányba haladunk, mint azt a Teremtő szerette volna.

Nekem az ismerős szóról egy ideje csak a Facebook jut eszembe. Ezen kicsit el is szoktam szomorodni, hogy vannak, akik ugyan ismerőseim, de még az is meglehet, hogy elsétálnánk egymás mellett köszönés nélkül. A “nagy embereket” ugyanezen a platformon nem ismerősnek szoktuk jelölni, hanem követni őket. Mi ismerjük, még egy boltban is felismernénk, de az ismeretség nem kölcsönös. Jézusnál ez fordítva van. Úgy lép az emberek közé, hogy még a nevüket is tudja, anélkül, hogy bemutatkoztak volna neki. Pl. Zákeus, gyere le a fáról…(Lk 19). Nála a kérdés sokkal inkább az, hogy mi felismerjük-e őt? Vagy úgy járunk, mint az Emmausi tanítványok (Lk 24)?

Egy távoli ismerőst eszünkbe se jutna meghívni karácsonyozni, talán még egy barátot se. A karácsony az a meghitt pillanata az évnek, amit azokkal töltünk, akik fontosak nekünk, akik rokoni vagy lelki kapcsolat miatt hozzánk közel állnak. Jézus melyik körhöz tartozik az életedben? Ismered-e annyira, hogy tudd, szívesen elmenne hozzád?

Kép forrása.

(Ez az írás az idei, adventi Váróterem igei sorozatának része. Minden nap megállunk János evangéliumának prológusában olvasható egy-egy szó mellett.)