Váróterem

9 Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba.  (János evangéliuma 1,9)

Eljött. Mit számít? Nagyon is sokat! Ez az egyetlen szó Istenhez visz közelebb, mert ebben az egy szóban és cselekvésben, megmutatja magát nekünk.

Jézus eljött ebbe a világba. Ez a mozzanat összeforrt az egész életével. Jézusra egyszerre igaz, hogy volt, van és hogy ő lesz is. Eljött, eljön és el fog jönni újra, mert ő az eljövendő. A világba eljövő Isten. Újra és újra bekopogtató. Nem zargat, hanem érdeklődik. Ma van az a nap? Ma befogadsz?

Eljövendő. Ízlelgesd csak. Ez valami olyan csoda, ami az időnek nem csak egy pontján tudott megvalósulni. A betlehemi jászol csak egy kiragadott pillanat, egy fotó arról, aki az Eljövendő. Mindez azt is lehetővé teszi, hogy habár nem akkor éltünk mint Mária vagy József, mégis találkozhatunk a Fiúval. Gondolj bele, te mit választanál, csak egy megfakult képet szorongatnál a nagymamádról, vagy ha lenne lehetőséged rá, találkoznál vele? Az utóbbit, a találkozást kínálja fel a világba eljövő Isten.

Az eljövő Isten. Ma nekem ez azt is jelenti, hogy nemcsak kiemelt napokon, nemcsak az ünnepekkor, hanem minden nap jön, jelen van, és törődik velem. És a vele való találkozás ünnepé teheti a legpocsékabb napomat is.

Kép forrása.

(Ez az írás az idei, adventi Váróterem igei sorozatának része. Minden nap megállunk János evangéliumának prológusában olvasható egy-egy szó mellett.)