
-Képzeld, behívatott ma a főnök.
-És mit akart tőled?
-Beosztott 24-ére.
-Ez most komoly??? Remélem, emlékeztetted, hogy tavaly is te maradtál bent. A gyerekek teljesen összetörnének. Mit mondtál neki?
-Hogy beszélnem kell a főnökömmel, hogy elenged-e. Erre elkerekedett a szeme, és visszakérdezett, hogy miről beszélek, hiszen ő a főnököm. Én meg a szemébe néztem, és minden bátorságomat összeszedve azt mondtam, hogy itt igen, de az életem ura az Úr Jézus, és ha ő máshogy dönt, akkor bizony, én nem fogok idén Szenteste is itt robotolni.
-Micsoda? Tényleg ezt mondtad, szívem?
-Sajnos nem. Csak bólintottam, és nem szóltam semmit.
(Ez az írás az idei, adventi Váróterem hétköznapi sorozatának része. Minden nap olvashatsz egy párbeszédet 100 szóban, ahol megjelenik Jézus. Te szóba mered hozni Őt?)