5 A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be. (János evangéliuma 1,5)
Mint törvényszerűség jelenik meg, hogy a világosság ragyog, fénylik. Már az örökkévalóságban így volt, és tart a mai napig. Az se zavarja, ha sötétség veszi körül.
Néha elszomorodik az ember szíve, ha körbenéz és látja a körülötte lévők nélkülözését, a békétlenséget, egy boltban a vásárlók tolakodását, kiabáló szülőket, elégedetlen gyerekeket. A listát bejezni sem lehet, hátha még hozzávesszük mindazt, ami a mi családunkat érinti!
De a mai szó emlékeztet, hogy a világosság annál inkább fénylik egy-egy helyzetben, minél inkább sötétnek tűnik az. Te sem tudsz olyan sötétséget csinálni a szobádban, hogy ne lásd meg a meggyulladó gyufa fényét. Ugyanígy meg lehet látni a legnehezebb helyzetekben is a reménysugárba kapaszkodó mosolyt, az előzékenység csíráját, a kibékülés lehetőségét, a hálássá váló szívet vagy éppen adakozó kezet.
Néha pislákol, máskor ragyog, van, hogy a semmiből tűnik elő, de az is előfordulhat, hogy megvilágít egy új helyzetet. Keresd meg a mai napodban is!
(Ez az írás az idei, adventi Váróterem igei sorozatának része. Minden nap megállunk János evangéliumának prológusában olvasható egy-egy szó mellett.)
Váróterem 