Váróterem

4 Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. (János evangéliuma 1,4)

Jézus nem csak a teremtés közvetítője a világ számára, hanem az újjáteremtésé is. Az élet forrása. Ez az élet itt többet jelent a biológiai működésnél, még a hétköznapi teendők elvégzésére való képességnél is. Amikor valaki ott tart, hogy magára nézve azt mondja: Hát élet az ilyen? Akkor éppen ennek a Jézustól jövő életnek a hiányában szenved.

Jézus annyira telve volt ezzel az élettel, hogy nem egyszer túlcsordult belőle az emberekkel való találkozáskor. Így tudtak a leprások, bénák és vakok (újra) egészségesként élni, ezért hagyhatott valaki fel a bűnös szakmájával, és újat kezdett, így volt képes egy halott ember a saját lábán kijönni a sírból, és újra élni.

Nem azért jött közénk, hogy megmutassa, azt, hogy ő bezzeg képes teljes életet élni, hanem azért, hogy ebből az életből másoknak is adjon. Ő nem egy recept, amit alkalmazhatok az életemre, hanem a só, ami megízesíti azt, és tartóssá teszi az örök időkre.

Kép forrása.

(Ez az írás az idei, adventi Váróterem igei sorozatának része. Minden nap megállunk János evangéliumának prológusában olvasható egy-egy szó mellett.)