Váróterem

3 Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. (János evangéliuma 1,3)

Ott van az ünnepünk közepén a kisded, aki képes volt úgy belépni ebbe a világba, mint te meg én. Nem használt másik ajtót, hanem ugyanúgy növekedett édesanyja méhében, megszületett, megtanult járni, írni, olvasni. Mégis más, hiszen őáltala lett minden. Aktív teremtő az Atya mellett, aki a saját teremtményei bőrébe bújik.

Általa. Igaz ez az egész világra. Általa. Igaz ez az időre. Általa. Igaz ez a körülötted lévő dolgokra, helyekre is. Általa. Igaz ez rád is.

Ha elromlik egy háztartási géped, akkor kihívhatsz egy szerelőt, aki megnézi, mi a probléma. De tudod, ki tudna még könnyebben segíteni? Aki azt a gépet megtervezte. Ő szinte fejből tudja, minek, hogy kell működni. Talán szétszednie se kellene, csak meghallgatni a kattogást, és már tudná is, mi a gond. Ha a használati tárgyainknál ez nem is mindig működik, de a világunkra és önmagunkra igaz. A teremtőnk meghallotta a segítségkérést. Ő pontosan ismeri a működésünk, a hibáink. A semmiből képes volt teremteni, és éppen ezért képes helyrehozni mindazt, amit mi elrontottunk. Úgy döntött, hogy nem külső utasítással irányítja ezt a folyamatot, hanem egészen közel jön hozzánk, ha engedjünk, az otthonunkba, ha engedjük, az ünnepünkbe, de akár az egész életünkbe.

Általa lett minden. Nálad mit tudna helyrehozni?

Kép forrása.

(Ez az írás az idei, adventi Váróterem igei sorozatának része. Minden nap megállunk János evangéliumának prológusában olvasható egy-egy szó mellett.)