Váróterem

1 Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és az Ige Isten volt. (János evangéliuma 1,1)

Ha azt mondom, Jézus már létezett az ő születése, de még a fogantatása előtt is, akkor logikus a kérdés: De hol volt előtte? A válasz, hogy Istennél. Mert ha Jézus öröktől fogva élt, a teremtés előtt is, akkor ő nem a teremtettséghez tartozik, hanem ahhoz, ami a világ előtt is létezett, Istenhez.

Istennél lakott. Földi életében csak így emlékszik vissza erre az időre: az Atyánál. Érdekes, hogy az emberek többségének az a vágya, hogy halála után az Istennél lakhasson. Nálunk egyfajta célként jelenik meg az a hely, amiről – a Szentírást ismerve – azt gondoljuk, a legtökéletesebb birodalom, ahol nincs szenvedés, csak öröm. Mindaz a jó, amit a Mennyek Országáról tudunk, az övé volt.

Istennél lenni. Ezt hagyta hátra Jézus, amikor fejet hajtott a megmentő terv előtt.

Voltál már olyan fantasztikus helyen, hogy magadban megfogadtad, ide elviszed egyszer a szeretteidet is? Jézus így volt vele. Eljött az emberekhez, hogy megmutassa az Isten Országához vezető utat. Nem kell kifogás, az “útiköltséget” is ő állja,

Kép forrása.

(Ez az írás az idei, adventi Váróterem igei sorozatának része. Minden nap megállunk János evangéliumának prológusában olvasható egy-egy szó mellett.)