Váróterem

1 Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és az Ige Isten volt. (János evangéliuma 1,1)

Ha hallok, vagy olvasok egy történetet, akkor a fantáziámra van bízva, hogyan színezi ki a falakat, hogyan rendezi be a tereket, milyen vonásokat ad egy-egy karakternek. Amikor egy ilyen történetet később filmesítve nézek, előfordul, hogy a látottak annyira meghatároznak, hogy habár az elején még mondogatom magamnak, hogy nem is ilyennek képzeltem, végül győz a film, és szinte elfelejtem a saját, korábbi variációmat.

Ha Jézusra gondolunk, főleg adventben, akkor önkéntelenül egy csecsemő képe jut eszünkbe. János evangélista azt próbálja meg szavakkal átadni, milyen is volt Jézus az ő földi élete előtt. A bevezetőben talán pont ezért nem használja a Jézus nevet. Tekerj csak vissza, olvasd újra a fenti verset úgy, hogy az Ige szót kicseréled Jézusra. Ugye mennyire meghatározott az a képi világ, ami így a szemünk előtt van? Pedig sokkal megfoghatatlanabb dologról beszél a Szentírás. Ige, Logosz, szó, kijelentés – egymás szinonimái, mégse tudják tökéletesen visszadni Jézus öröktől fogva való létét.

Próbáld meg elengedni egy pillanatra a betlehemes figurákat, a Jézus életét ábrázoló filmeket! Ha úgy gondolsz Jézusra mint Ige, akkor mit látsz? Én olyan felfoghatatlan hatalmat, ami nem értem, hogyan fért el egy piciny gyermekben.

Kép forrása.

(Ez az írás az idei, adventi Váróterem igei sorozatának része. Minden nap megállunk János evangéliumának prológusában olvasható egy-egy szó mellett.)